Ízelítő a 2. fejezetből

Sajnálom a folytonos késést, és azt is, hogy gonosz módon most sem a fejezettek jöttem, de itt egy kis részlet belőle. :))

Puszi, Vanessa

                                                                         ***
Hirtelen megcsörrent a telefonom és T. Mills kezdett zenélni. Kinyitottam a szemem és a telefonom után nyúltam. Hunyorogva néztem a kijelzőt, amin anya neve villogott. Havonta egyszer megtalálja a telefont és érdeklődik az egy szem lánya után. 2 havonta pedig küldd valami olcsó ajándékot (a saját pénzemből) mintha azzal pótolni tudna bármit is.. Hogy elhagyott, hogy nem szeret, hogy mikor a szívem majdnem felmondta a szolgálatot nem jött be a kórházba, mondván ki van fizetve a jegyük Franciaországba. De mindegy is. Sosem volt egy minta anya. Vágtam egy grimaszt és felvettem a telefont.
   - Jó reggelt anya. - ásítottam a telefonba.
   - Jó reggelt angyalom. - angyalom? Ez valami vicc? Hirtelen rájött az anyai ösztön vagy.. Vagy egyszerűen pénzt akar. - Hogy vagy édesem?
   - Remekül. És te? - kerültem ki a báj csevej részét.
   - Igazság szerint..
   - Mennyi  reál (brazil pénznem) kell? - szakítottam félbe türelmetlenül.
   - Dollár kellene. 10 000. (ez kb. 2 millió forint) - vallotta be.
   - Anya!!! - kiabáltam a telefonba. - Mire kell neked 10 000 dollár?? Inkább keresnél valami munkát az ivás helyett!
   - Te is tudod, hogy dolgozom. Csak valami érthetetlen oknál fogva mindig elbocsátanak. - fújta ki idegesen a levegőt.
   - Érhetetlen ok? Alkoholista vagy. Én szeretnék neked segíteni anya, de ahhoz neked is változnod kell. Vagy hagyd abba az ivást és keress egy rendes állást vagy menj egy elvonóra. - bőgtem a telefonba. - Kérlek. - suttogtam olyan hangtalanul, hogy nem hallhatta.
   - Éppen erre kell a pénz. Elköltözünk Phillel. Új életet kezdünk.
   - De anyu már 45.-jére kezdetek új életet! És mégis hova költöztök? - tudakoltam.
   - Las Vegas-ba.
   - Las Vegas-ba? - váltottam át gúnyos hangnembe. - Az szép hely. És meglepően híres arról, hogy segít az alkohol függőknek!
   - Kicsim..
   - Ne hívj így! - szakítottam félbe. - Most sem vagy józan anya hallom a hangodon. Elküldöm a pénzt. És imádkozz, hogy apa ne tudja meg, hogy neked kell! Szeretlek anyu!! - mondtam kétségbeesetten, de ő csak lecsapta a telefont. Egyszer csak mint amikor a vulkán kráteréből előtör a hamu, füst és láva, úgy törtek ki az én szememből a könnyek. Mint a vízesés, úgy áztatta el a sós könny az arcomat. Évek óta alkoholista és a legszörnyűbb, hogy nem tehetek semmit. Egyszer nem mondta még nekem, hogy szeretlek kislányom vagy hiányoztál kislányom. Mindig csak "ennyi pénz kellene, annyi pénz kellene"..  Hát kösz.